A legtöbbet akkor tehetsz a Fidesz rendszere ellen, ha nem hagyod, hogy pénzt szedjenek be tőled. Az államnak nincs pénze. Az embereknek van pénze, a vállalkozásoknak. Az állam csak úgy tud pénzhez jutni, ha tőlük beszed. Pedig az államnak nagy szüksége van pénzre, hiszen pénz nélkül az állam megbukik.

A legjobb, ha külföldre költözöl, hiszen akkor egy forintot nem lát többet a Magyar állam sem a fizetésedből, sem az elköltött pénzedből. Ezt persze nem tudja/akarja mindenki megtenni, ami érthető, hiszen ez egy radikális lépés. Szerencsére a kivándorláson kívül is vannak eszközök, amikkel a pénzt távol tarthatod a Magyar államtól.

1.  Vásárolj külföldön. Minden külföldön elköltött forint egy másik ország államkasszáját gyarapítja, és egyben hiányzik a Magyarból. Ne feledd, a Magyar adórendszert úgy tervezték meg, hogy a legnagyobb mértékben az ÁFA-bevételekre épít. Intézd a nagybevásárlást valamelyik szomszédos országban (szerencsére egyre többen teszik, hiszen olcsóbb, és jobb minőségű a legtöbb termék), de az is jó, ha külföldi webshopokból rendelsz.
2. Nyaralj külföldön. Ez nagyban hasonlít az első ponthoz. Nyaraláskor többet költ az ember, ez pénz pedig jobb, ha nem jut a kormány zsebébe. További előnye a külföldi utazásoknak, hogy megismerhetsz más országokat, más mentalitást, sok olyan dolgot, amit Magyarországon nem látni. Ez pedig ellenállóvá tesz a propagandával szemben. 
3. Tartsd a megtakarításaidat külföldön. Ha van megtakarított pénzed, akkor gyorsan helyezd el valahol, mert egyébként el fog inflálódni. Ezért a legjobb, ha nem forintban tartod, hanem Euróban/Dollárban/bármilyen komoly valutában. És a legkevésbé Magyar államkötvényben, azzal ugyanis egyenesen az államot hitelezed. A külföldön tartott pénz rejtve marad, azt nem tudják megadóztatni, elvenni végképp nem. 
4. Kerüld azokat a cégeket, amik NER üzletemberek kezén vannak. Ez nehéz, hiszen a NER minden erejével azon van, hogy ne tudd kikerülni, de sohasem lehetetlen.

Mikor hazatérek Magyarországra, mindig elkap egy érzés. Jetlag és kultúrsokk bizarr keveréke. És egyre fokozódó. Olyan érzés mint akit fejbekólintottak. Vagy erősebben: mint akit beledöngöltek az aszfaltba. Amikor meglátom az utakat, az embereket, a plakátokat, meghallom az első híreket, beszélek az első ismeretlennel.

Hogy minden milyen más, minden nem olyan, mint amihez szokva voltam Európában és amilyennek lennie kéne. Fura, lehangoló, szomorú, barátságtalan, szürke és felzaklató egyszerre. És ez napokig, akár hetekig tart, amíg visszaszokok az egészbe, felveszem a páncélt újra, teszem a dolgom, hozzáedződök megint.

De az a pár első nap nagyon furcsa. Mintha lehetne egy másik Magyarország is, amibe nem lenne ilyen nehéz visszaszokni, aminek nem ennyire más az atmoszférája, mint bármelyik más, főleg nyugati, európai országban, de ma már keletiben is, amiben kisebb a nyomás, a hisztéria, a hazugság, a gyűlöletkeltés. Az uszítás. A presszió. Az agresszió. Amikor az állam félénk volt, nem volt ilyen jelenség. Nem türemkedett be az állam ennyire a hétkönapokba. A könyveidbe, az ágyadba, az agyadba.

Mert amibe vissza kell szokni, az főleg az államtól jön. Sok átment már ebből az emberekbe is, de azt a más légköri nyomást, amit meg kell szokni, elsősorban ez a ragadozó, bohózatba oltott szörnyállam generálja, és nap mint nap, lépésről lépésre, hirdetőoszloptól hirdetőszlopig, ezerrel ömlő hétköznapi hazugságtól hazugságig. Ami már lassan olyan nyomáskülönbséggé fokozódik, mint ami a szocializmusban volt, csak ma gyakrabban és szabadabban lehet megtapasztalni, milyen máshol, efféle nyomás nélkül élni, hiszen két és fél óra Bécs, nem három év, és lehet ingázva is élni, ezért sokkal többek élménye ez a visszatéréskori fejbekólintás. Főleg a tartósan nem itt élőké, akik nyáron két hétre hazajönnek az unokákkal a nagyihoz.